A szálkás szőrű tacskó

A vizslák mellett standard méretű szálkás szőrű tacskóm van. Korábban volt már egy rövidszőrű tacskóm is, de Gyuszival visszavonhatatlanul beléptem a tacskó szerelmeseinek sorába. Igazi egyéniség…

Mivel a vizslák feladatait is kiválóan végrehajtja (kacsát kihozza a vízből, csapázás, nádi kajtatás), így tiszteletbeli német vizslává választották.

A szálkás szőrű tacskó bemutatása

A tacskó egyénisége magával ragadó, értelmet sugárzó tekintete, kedves lénye könnyedén az ujja köré csavarja a gazda szívét. A tacskó intelligens, hűséges társ, de mindenekelőtt kiváló vadászkutya.

A fajta eredete ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, természetesen nem a mai megjelenési formájában. Ősei rokonságban voltak a basset típusú kutyákkal, majd ezeket továbbtenyésztették, és főként kotorékmunkára alkalmazták. Német eredetű fajta, a Dachshund elnevezés szó szerinti fordítása borzeb. A tacskó felhasználása a vadászok körében széleskörű volt, egyaránt megállta a helyét kotorékozásban, vércsapázásban, házőrzésben, de ölebként is.

A fajta kialakulásában Angliának is nagy szerepe volt, hiszen a két ország között élénk volt az állatkereskedelem, különösképp a lovak és vadászkutyák tekintetében. Németországban a tacskó ma nemzeti kutyafajta, elismerésül nagyszerű munka és jellembeli tulajdonságainak. Világszerte is igen közkedvelt fajta.

A tacskó 3 méretben, 3 szőrtípusban fordul elő, ez összesen 9 fajtát eredményez. Régebben még lehetett keresztezni a különböző szőrtípusú és méretű egyedeket, ma ezt hivatalosan nem engedélyezik, illetve nagyon szigorú szabályokhoz kötik. Méretben normál, törpe és kaninchen (nyúlász) tacskó létezik. Szőrzet szerint pedig rövidszőrű, hosszúszőrű és szálkásszőrű tacskó. Én itt csak az utóbbira térnék ki.

A szálkás szőrű tacskó a rövidszőrű tacskó és egyes terrierek kereszteződéséből alakult ki az 1800-as évek vége felé. A jellegzetes szőrzetminősége a Dandie dinmont terriernek köszönhetően leromlott, a túl hosszú és puha szőr a mai napig előfordul. Kezdetben a tacskók között a legkisebb számban fordultak elő, mára azonban a szálkás szőrű tacskó a tacskó populáció 75%-át teszi ki Németországban. A szőrzet minőségének javítására, a támadó kedv növelésére schnauzerekkel is keresztezték.

Természete barátságos, keresi gazdája társaságát, ezért a lakásban tartás kedvezőbb számára, mint a kennelben tartás. Fegyelmezett, következetes gazda mellé való, ez esetben is megőriz valamennyit makacsságából, önállóságából, esetleges önfejűségéből. Mindemellett igazán bájos, kedves családi kutya. Leginkább szeretettel és türelemmel nevelhető.

Színben a sok keresztezés miatt igen sok árnyalat fordul elő. (Fekete – vörös, vaddisznó színű, száraz levélszínű, vörös, stb.)

A típusos szőrzet a szálkásszőrű tacskó esetében sűrű, drótszerű, durva tapintású fedőszőrből és finom, testresimuló aljszőrből áll. Természetesen ennek köszönhetően sokkal ellenállóbb, nagyobb védelmet biztosít, mint rövid, vagy hosszúszőrű társaié. A vadászok emiatt is jobban preferálják. A szőrzetet mindenképpen trimmelni kell, nem szabad géppel nyírni. Csak a fangon maradhat bajusz, marad a szakáll, a szemöldök. Marad szőr a mellkason, valamint a mellső lábon könyöktől lefelé, a hátsón pedig a csánktól lefelé.

A kisméretű egyedeket vadászok szelektálták ki, rágcsálók és nyulak ellen használták őket. A kutyákat a mellkasuk térfogata szerint sorolják be a három méretbe.

Vadászati tulajdonságok:

Kiváló kotorékkutya, rókára, borzra vadásznak vele. Emellett vaddisznó hajtásnál is kitűnően helyben tartja a felkutatás után a vadász számára a vadat. Alkalmas vércsapázásra, nyomkövetésre. Bizonyos vízi munkára, nádi kajtatásra is használható.

Általános megjelenés

Alacsony, rövidlábú, hosszan nyújtott, de tömör alkat. A fejtartás hetykén kihívó, arckifejezése érdeklődő. Szerencsére ma már nem tenyésztési irányzat a túl rövid, görbe láb.

Jellem:

Viselkedése barátságos, nem lehet félénk, sem agresszív. Kiegyensúlyozott. Szenvedélyes vadászkutya, kitartó, hűséges. Ébersége, fürgesége miatt jelzőkutyának is kiváló. Szívesen vesz részt minden mókában és játékban, végtelenül alkalmazkodó, de nagyon rafinált kutya.

A fajta átlagos élettartama 13 év, de nem ritkák a 17-18 éves kort megélt példányok sem. Szívós, erős fizikumú, egészséges kutya. Nem könnyen teríti le betegség, és a sérülésekből is könnyen felépül. Jellegzetes betegsége a tacskóbénulás, mely a porckorongsérv miatt nyomott idegek okozta bénulás. Nehezen kezelhető betegség, de különböző táplálék kiegészítő szerek adagolásával elkerülhető, megelőzhető vagy mérsékelhető (pl. zöldkagyló kivonatok). Fontos, hogy a tacskó gerincére függőleges terhelés ne nehezedjen (lépcső, ugrálás). Ügyelni kell a táplálásra is, mert az elhízás is kedvez a porckorongsérv kialakulásának.

Forrás: A Vadászkutya 2008/3 10-16.o.